Nem értem.
Fizetjük az SZJA-t, az ilyen-olyan amolyan adókat. A teljes jövedelmünknek a fele megy el közvetlenül a járulékokra, és a megkapott jövedelmünkből fizetünk ki további 20-40%-ot az egyéb közterhekre pl. Áfa, majd később jön az ingatlanadó, stb. Ez azt jelenti, hogy a megkeresett pénzünknek, amiért megdolgoztunk, annak talán a 30%-ához jutunk hozzá.
És közben azt tanuljuk az iskolában, hogy a szegény szerencsétlen, nyomorgó középkori parasztnak ki kellett fizetni tizedet, meg kilencedet, meg füstadót, vagy kapuadót.
Szerintem mi nem EGY tizedet fizetünk, hanem HAT-HÉT tizedet.
Nem értem.
Merthogy nekünk választott kormányunk van, nem pedig monarchia. Mi itt beleszólhatunk abba, hogy mi is lesz velünk.
TÉNYLEG? Vagy ez csak illúzió?
Én például nagyon szívesen beleszóltam volna abba, hogy csak annyi kölcsönt vegyen fel az ország, amennyit még ki tudunk fizetni. Merthogy nekem van annyi eszem, hogy annyiból igyekszem élni, amennyi a fizetésem. Ha mégis kölcsönre szorulok, -mert előfordul- akkor a költségvetési hiányt alaposan meghányom-vetem, és nem veszek fel olyan sokat, hogy utána napi 24 órát kelljen dolgoznom, hogy visszafizethessem. Csak annyit, amit még elbírok…
A nép bölcs, ezért illendő lett volna megkérdezni, hogy a takarója hossza meddig ér… hátha meg tudta volna mondani.
Ez, és a korábbi, általunk választott parlamentek mind azt mondják hogy a helyzet egyre rosszabb. De ha a helyzet egyre rosszabb, azt ők csinálják.
Ha én nem dolgozom jól, akkor kirúgnak. Akik a parlamentben ülnek, azok ellen-, és tartózkodás nélkül szavazzák meg a saját fizetésemelésüket.
Ézt én is el bírnám viselni. Rosszul dolgozom, aztán pedig megszavazom a fizetésemelésemet, és szavazok arról is, hogy TE, meg TE, meg TE dolgozz többet, különben megbüntetlek. Az ilyet rabszolgatartó társadalomnak hívták. Nem pedig demokráciának.
Nem értem.
