Jöjjenek az újabb tippek.
- Gondoljunk meg kétszer is, mielőtt nemet mondunk valamire. Ami csak a lelki békénkbe belefér, azt inkább engedjük meg azonnal, amint felmerül, de ha nemet mondunk valamire, akkor viszont minden körülmények között tartsuk magunkat a nemhez. Ha üvöltés, hiszti van, vagy ha a gyerek a földhöz veri magát, akkor is. És a hisztit ne olyasmivel próbáljuk lecsillapítani, hogy pl. ha abbahagyod, akkor majd megkapod, amit akartál. Vagy kapsz egy hasonlót. Mert ezzel csak azt érjük el, hogy a gyerekben rögzül az elképzelés, miszerint „ ha hisztizem, akkor elérem a célomat” Ezt még a hiszti ELŐTT mondjuk neki. Talán nem kerül sor a hisztire. Ha viszont már belefogott, akkor ne kapjon semmit.
- A gyerek a hisztivel elsősorban a figyelmünket akarja felhívni, tehát elsődleges feladatunk, az, hogy az üvöltést figyelmen kívül hagyjuk, különben a kölök eléri a célját. Ez nagyon nehéz lesz. Ameddig csak bírjuk cérnával, addig nyugodtnak kell maradnunk. Ha mi is üvölteni kezdünk, és megverjük, abból a gyerek azt vonja le, hogy az nyer, aki hangosabban tud üvölteni, illetve aki a nagyobbat tudja ütni. Nem az lesz a következtetése, hogy „ejnye, no, a kiabálás nem szép dolog, inkább abbahagyom”.
- Ha valóban elhatároztuk magunkat, hogy változtatni akarunk, akkor ezt beszéljük meg a gyerekkel is. Legyen tudatában annak, hogy „ezt a fajta viselkedést” „ez és ez fogja követni.” Például elmondhatjuk neki, hogy ha legközelebb szeretne valamit, és azt netán nem kaphatja meg, de erre hisztizni fog, akkor mi először figyelmeztetjük, de ha harmadik figyelmeztetésre sem áll le, akkor be fogjuk csukni a szobájába 5 percre. Ha még nem ismeri az órát, akkor mutassuk meg neki a nagymutatót, hogy „amikor az ideér, akkor foglak kiengedni” Ne mondjuk azt, hogy majd akkor jöhetsz ki, ha én majd megengedem, mert ez kényúri viselkedés, és mi nem kényurak szeretnénk lenni, hanem egy beidegzést akarunk megváltoztatni.
- Próbáljuk meg megakadályozni a hisztit rögtön akkor, amikor elkezdi. Amint látjuk, hogy hamarosan az lesz belőle, azonnal, és határozottan figyelmeztessük. Mondjuk meg neki, vegyen erőt magán, mert ezt nem hallgatjuk tovább, emlékezzen arra, hogy megbeszéltük, hogy mi jár a hisztiért. Ha abbahagyja, jó, ha nem, tegyük meg, amit korábban beígértünk érte. Nagyon fontos, hogy belülről is legyünk elszántak, mert nagyon élénkek az antennáik, és azonnal észreveszik, ha megingunk, vagy, ha látják a bizonytalanságot.
- Szabhatunk időkorlátot, vagy térkorlátot is, egy-egy „rossz” viselkedés megtorlására. A „nem jöhetsz ki a szobádból öt percig”, ez tér, és időkorlát is egyben. A ráció ebben az, hogy eltávolítjuk magunktól, és a szituációtól a gyereket, miáltal azt az érzést sugalljuk neki, hogy „hiába hisztizel, a hisztit én nem hallom meg. Ha abbahagyod, akkor szóba állok veled újra.”
Folytatása következik…
