Egy-egy rossz beidegződés megváltoztatásához sok-sok türelem kell. Hogy sikerüljön megváltoztatni valamit, ahhoz a legjobb út az, ha a szülő először saját magában tisztázza a dolgokat. Mik azok, amiket meg szeretne változtatni a gyerek viselkedésében? Milyen gyorsan szeretne eredményt elérni? Hány dologban szeretne változást? Mi az, ami elfogadható változás, és mi lenne az ideális. Melyik a legfontosabb, és melyik az, amelyik nem annyira lényeges. A legjobb, ha a szülő egy estét rászán, és pontokba szedi saját magának, hogy mi a cél.
Első körben az a cél, hogy egyszerre csak egy, legfeljebb két dologban próbáljunk meg valamit elérni, azaz egy minimálverziót célul tűzni. Érdemes időkorlátot is szabni hozzá, mondjuk azt, hogy ezt-és ezt a -számomra- rossz tulajdonságát szeretném megváltoztatni, és erre rászánok egy-két hónapot. Azért érdemes az időt is meghatározni, mert akkor beláthatóvá, és mérhetővé válik, hogy értünk-e el haladást, és magunkat is megerősíthetjük ezzel, hogy jó úton járunk-e.
Érdemes olyan szemmel is végiggondolni a dolgokat, hogy a gyerek egy-egy számunkra rossz tulajdonsága az ő szemszögéből lehet, hogy egyáltalán nem „rossz tulajdonság”, hanem nagyon is hasznos. Például, ha a nagyobb gyerek a kisebbtől mindig elveszi a játékot, és ebből veszekedés lesz, akkor ez az akció a gyereknek egyáltalán nem „rossz”, hiszen egyrészt hozzájut a tárgyhoz, másrészt az énképét erősíti, miszerint ő a nagyobb, erősebb, ami egy hasznos tulajdonság az életben. Vagy, ha a gyerek hisztit rendez egy csokiért a boltban, és a hiszti végén hozzájut a csokihoz, akkor az ő szemszögéből nézve ez egy nagyon is ésszerű viselkedés, hiszen egyrészt hiszti nélkül nem jutott volna hozzá, másrészt meg „élvezheti” a szülő osztatlan figyelmét. (Sok esetben, amikor a gyerek nem kap elég figyelmet a szülőktől, akkor kénytelen kiprovokálni akármilyen módon is a figyelmet. Még a szidás is jobb a gyerek számára, mint az, ha nem figyelnek rá a szüleik. Hiszen akkor csak és kizárólag vele foglalkoznak, és nem mással. Miért is hagyna fel vele?
Az első és legfontosabb dolog, hogyha meghatároztuk az elérendő célt, a rászánt időt, az az, hogy NAGYON erősítsük meg magunkat, és KÖVETKEZETESEN tegyünk meg mindent, amit elterveztünk. Ha ugyanolyan szituációban, egyik alkalommal engedünk, egy másik alkalommal meg szigorúak vagyunk, akkor semmi változást sem fogunk elérni. Ezért érdemes először csak egy egy-két napot, vagy egy hetet kitűzni magunknak, hogy eldőljön, képesek vagyunk-e arra, amit elterveztünk. Ha nem megy, – mármint, ha NEKÜNK nem megy egy bizonyos formában a következetesség- akkor válasszunk egy másik technikát. Hátha arra képesek leszünk.
Folytatása következik…
