Rendkívül fontos teendő, hogy meg kell találnunk azt a pontot, ami a gyereket is érdekeltté teszi abban, hogy NEKI is jó lesz az, ha változtat a a viselkedésén. A gyerek sohasem öncélúan „rossz”, a rosszaságból -ami többnyire csak számunkra rosszaság – neki „HASZNA” van. Akár az, hogy az erejét próbálgatja, akár az, hogy a szülők figyelmét kivívja, vagy megszerezzen valami áhított tárgyat.
Meg kell értenünk, hogy a gyerek szempontjából (valószínűleg) egy teljesen ésszerű viselkedés az, amiről mi le szeretnénk szoktatni, úgyhogy ha nem tesszük ÉRDEKELTTÉ abban, hogy ő is akarjon változni, akkor hosszú távon nem fogunk sikert elérni. Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a gyerek jobban járjon azzal, ha megváltozik.
A gyerek szempontjából a verés elkerülése nem egy kívánatos „cél”. Többnyire minket, felnőtteket sem az motivál a munkahelyünkön, hogy a főnökünk ne szidjon le, hanem az, hogy el akarunk érni valamit. Több fizetést, jobb munkakörülményt, vagy akár csak a jól elvégzett feladat örömét. A szidás, verés elkerülése nem vonzó, elérni való vágy, senki számára.
A következőkben megpróbálunk pár tippet adni ahhoz, hogy, egyrészt az akut helyzeteket hogyan oldhatjuk meg, másrészt arra, hogy hosszabb távon miket vethetünk be.
- Gyorssegély kicsikhez. Ha észrevesszük, hogy a gyerek éppen kezdi magát belelovalni egy hisztibe, és még úgy látszik, hogy esetleg le lehet állítani, akkor megpróbálhatjuk elvonni a figyelmét egy pillanatra, valami vicces, érdekes dologgal. Ha szerencsénk van, akkor körülnézve találhatunk valamit, amibe belekapaszkodhatunk, egy reklámmal ellátott buszt, villamost, színes plakátot, bármit, amire felhívhatjuk a figyelmét. Ha nem találunk semmit, akkor ki is találhatunk valamit: Nézd, apának zöld lett a füle! Ha sikerül pár pillanatra elterelnünk a figyelmét, akkor talán kibillen a hiszti körből, és megpróbálhatunk beszélni a fejével.
További tippek a következő írásban…
