Nézzünk további lehetőségeket.
- Állítsunk elérhető és vonzó célokat a gyerek felé. Ha egy nap nincs probléma, akkor este jutalmat kap. Vehetünk például egy nagyobb adag matricát, valami olyan témában, amit a gyerek szeret, Pókember, repülők, Micimackó, bármi, és készítsünk heti/havi matricagyüjtő táblát, amit kitehetünk például a hűtőre, vagy bárhová szem elé. Este, ha aznap nem volt gond, a gyerek kaphat, választhat egyet, amit felragaszthat arra a napra. Csak egyet. Ne engedjük, hogy elkezdjen többet kunyerálni. (Vágjuk szét a lapokat önálló képecskékre, hogy ne legyen vita abból, hogy ő az egész lapot értékeli „egy”-nek, mi pedig csak egy képet.) Így ő is látja a haladást, meg a szülő is együtt örülhet vele, ha elérik, hogy pl. lesz olyan hét, amikor minden napra került matrica. De vegyük nagyon komolyan a matricák adását, csak akkor kapjon, ha tényleg nem volt baj, különben értelmét, értékét veszti.
- Nagyobb gyereknek,- aki már érti a számokat- bizonyos számú matrica összegyűjtése után adhatunk valami kicsit komolyabb ajándékot is. Beszéljük meg vele, hogy hány matricának kell lenni a lapon ahhoz, hogy meglegyen az ajándék.
- Természetesen más módot is találhatunk a jutalmazásra, törjük egy kicsit a fejünket.
- Gyakoroltassuk vele a türelmet. Adjunk neki olyan apróbb játékokat, feladatokat, amikhez türelem kell. No nem kell borsót válogatnia, mint Hamupipőkének, de például valami összerakós játék, vagy türelmet igénylő foglalatosság, olyan, amit a gyerek élvez, apróbb előrelépést jelenthet.
- Esetleg gyakoroltathatjuk vele a várakozást is, ami arra jó, hogy rájöjjön, nem kaphat meg mindent azonnal, de érdemes türelmesnek lenni. Önszántunkból ígérjünk valami jó szórakozást, amit például 10 perc elteltével fogunk elkezdeni. (Ne a gyerek erőszakolja ki a játékot, hanem saját magunktól ígérjünk valamit.) Megmutatjuk az órán, hogy mikor ér oda a mutató, és kérjük meg, hogy figyelmeztessen minket, ha itt az idő. Fontos, hogy valóban rendelkezésre álljunk, akkor, ha letelik a 10 perc.
- Ha a gyerek például nem hajlandó megcsinálni a leckéjét, akkor ne egyszerre csináltassuk meg vele az egészet, hanem apránként, kisebb feladatokra bontva. Egy gyereknek, aki még nem szokott hozzá a rendszeres tanuláshoz, borzasztó nehéz átlátnia, hogy mi mennyi ideig fog tartani, és végtelenségnek érzi a házi feladathoz szükséges időt. Kezdjük mindig a könnyebb feladatokkal, mert az azonnali sikerélményt nyújt. 10-15 percnél többet ne töltsünk egy-egy munkával, utána kapjon szünetet, esetleg apróbb jutalmat. Mondjuk meg neki, hogyha MOST azonnal megcsinálja az első két feladatot, akkor anya mesél, vagy játszik vele valamit utána, ugyancsak 10-15 percig. Utána lehet folytatni a nehezebbekkel, ugyanígy. Tartsuk be azt is, hogy ha letelt a játékra szánt idő, akkor AZONNAL fogjunk bele a következő feladatba, ne hagyjuk, hogy újra húzza az időt. Első időben így kissé talán lassabban fog elkészülni az egésszel, de ha bejáratódik a módszer, akkor apránként lehet növelni a feladatokra szánt időt.
Most ennyi…
