Ez a zárt osztályon született.
Fehér folyosók, kongó léptek
Reménykedsz, talán jönnek érted
Jönnek és visznek haza
Akkor lemarad tőled a rémségek hada
Elhalnak, nem érted jöttek
Maradnak a fehér falak, melletted, fölötted
Szeretteid kik látogatnak,
Nem is! Hisz mind itt vannak.
Agyadban sikoly, hol vagyok?
Aztán rájössz, ezek otthoni illatok.
A réten játszol kislányként, jön érted apukád
A mező túl felén, fiad vár Rád
Sötétség mi rád tolul
Ismeretlen tárgyak vesznek körül
Ismeretlen emberek
Segítsetek, segítsetek!
Apró kis vérerek
Lüktető véredet
Vinnék.
De nem lehet.
Segítsetek!
Sejtek, téboly, lassuló értelmed, küzdenek.
Kutatják emlékeid
Fehér folyosón konganak lépteid.
Előtted ajtó tárul,
Egyszer,
Szabad leszel.
Addig a léptek jönnek, közelednek,
Lehet, hogy érted jönnek?
Hazavisznek
Mindenki itt van, aki szeret
Férjed, ki rég elment újra itt ül Veled
Nővér kiabál, itt a reggeli
Nem tudja, hol jártál, nem is sejtheti
Agyad küszködik, de már nem tudsz róla
Éjszakák jönnek, rávetül árnyuk csukott ajtókra
Ki zárta be? Te magad? Vagy más?
Jön az álom, megváltás, vagy látomás?
Fiatal vagy és szép,
Ebédet főzöl, takarítasz,
Ha gyermeked beteg
Mellé ülsz, úgy virrasztasz
Nem vagyok beteg!
Mert nem ért meg senki,
Legjobb volna már hazamenni
Árpádföldre, vagy Zalába?
Vagy csak a xxxxx utcába?
Mert nem ért meg senki,
Legjobb volna már hazamenni
Sikoly agyadban azt mondja, nem lehet
Miért? Hát nem vagyok én beteg!
Apám is itt volt, segített anyámnak
Testvéreim is otthon, Rám várnak
Megyek! Pedig
Az előbb otthon voltam
Vizeletszag volt, pedig most mostam.
Csend van, alszik, mindenki,
Megpróbálok, most! Hazamenni
Vár a család. Valaki van melletted.
Sikoly fejedben. Miért vagyok itt?
Ilyent nem tehettek Veled
Ugye, mondjátok már!
Nem vagyok beteg?
Aztán megnyugszol, kisfiad itt van
Nővére simogatja
Férjed a konyhában kávéját kavarja
Csupa fehér minden, rád dőlnek a falak
Ez nem a te szobád!
A folyosón nővér szalad
Jövő héten végre hazavisz.
Megígérte fiad.
Összepakolsz, úgy várod.
Jaj, csak jönne már
Villany gyullad, a nővér kiabál
Veled!
Pedig csak takaród adtad rá
Hiszen még gyerek!
Hát nem látja senki?
Nem vagyok beteg!
Végre itt vannak a gyerekek
Magányodat oldani
Örökre ott maradnak veled
Kutyád is van
Öledben macska hever
Lányod ebédet főz
Fiad később jön el
Vagy ő fekszik itt?
Mit keres kórházban?
Nővér jön
Takarít a szobában s veled, perel
Nem vagyok beteg!
Hát nem hiszik el?
Hallom kulcs zörög
Kiszólok
Nyitom már, jövök
A fehér fal eltűnik
Hazamegyünk
Várj! Én itt lakom.
Most hova megyünk?
Haza, hol nyílnak az orgonák
Hol nem fehérek a falak
S az a Te szobád!
Aztán, lassan elmúlnak az orgonák
Nem virágzik, nem virul tovább a nyár.
Lassan, osonva jő,
Mindent elborít, eltakar a homály
