“Aki szerint egy véges világban a végtelenségig tarthat az exponenciális növekedés, az vagy őrült, vagy közgazdász.”
Kenneth Boulding
Nos én nem vagyok közgazdász, de nem is hiszem, hogy a fejlődés a végtelenségig tarthat.
Nagyjából az 1769 óta, amikor elkezdődött az ipari forrdalom, azóta azon dolgozik az emberiség egyre nagyobb hányada, hogy gépekkel helyettesítse a munkaerőt. Szegény, szegény embereknek ne kelljen olyan sok, és olyan nehéz munkákat végeznie. Vagy még inkább: a vállalatoknak minél több bevétele legyen, minél kevesebb kiadással. Nos megállapíthatjuk, hogy sikerrel jártunk. A gépek ma olyan sok mindent elvégeznek helyettünk, hogy gyakorlatilag nem maradt munka az embernek. Ez nem volna baj akkor, ha a munka nélkül maradt milliók is meg tudnának élni. De sajnos nem így van. Manapság már a népesség háromnegyede nem dolgozik, ennélfogva jövedelme sincs, és ebben a civilizációban az élet fenntartásához egy “pénz” nevű fogalom birtoklására van szükség. Azért írtam “fogalmat” mert a pénz igazából ma már nem is létezik, elég egy darab műanyagkártya, egy bejegyzés egy számítógépen, egy virtuális követelés és egy igérvény a szerződés két oldalán.
Nézzük csak: 10 emberből 3 gyerek, vagy diák. Másik 3 nyugdíjas, vagy beteg. Marad négy, ebből 1-2 munkanélküli. Marad 2-3 ember, aki eltartja az összes többit. Ha egy ősközösségben 10 emberből csak 2 vadászott, és gyüjtögetett volna, és a maradék 8 otthon üldögélt volna a barlangban, akkor valószínűleg rövid időn belül kihaltunk volna.
A helyzet nem úgy tűnik, mintha javuló tendenciát mutatna.
Érdekes módon, vannak még a világon olyan helyek, ahol nincs szükség pénzre ahhoz, hogy az ember életben maradjon. A hagyományos társadalmakban, – amikből sajnos egyre kevesebb van ma a világon- a törzsi emberek csoportja egy jól meghatározott minta szerint működik, amiben mindenkinek megvan a hasznos szerepe. Nincs olyan, hogy munkanélküli, perifériára szoruló, éhező, és hajléktalan. A gyerekek, ahogy nőnek, nem iskolába járnak, hanem folyamatosan egyre komolyabb feladatokat kapva megtanulják mindazt, amit a felnőttek, és szép lassan belenőnek a csoport által elvárt szerepekbe. Nem kell 12-16 évesen előre eldönteniük, hogy mire fognak felnőttként specializálódni. Nem kell gondolkodniuk olyan, teljesen értelmetlen szakmákon, hogy khmm.. marketing szakember legyek, vagy netán pénzügyi befektetési tanácsadó. És mindemellett senki sem haszontalan és felesleges. Az idősebbek sem ülnek a babérjukon, “én már nyugdíjas vagyok, nekem nem kell dolgozni”, ők is részt vesznek a törzs életében, annyira, amennyire egészségi állapotuk, és felhalmozott tudásuk engedi.
Nem tudom mi a megoldás, de abban biztos vagyok, hogy ez a nyugati civilizáció, élettől, evolúciótól, földtől, növényektől, állatoktól teljesen elidegenedett életforma nem tartható fenn a végtelenségig.
És, hogy egy kis további olvasnivalót adjak, ajánlom Endrédy blogját: http://endredy.wordpress.com/
